Videoton RA 6386-S – a magyar Hi-Fi korszak egyik utolsó rádióerősítője

 

Videoton RA 6386-S – a magyar Hi-Fi korszak egyik utolsó rádióerősítője

A nyolcvanas évek magyar Hi-Fi világában a Videoton neve megkerülhetetlen volt. Erősítők, tunerek, kazettás magnók és hangsugárzók egész generációja került a hazai nappalikba, miközben a gyár igyekezett lépést tartani az egyre modernebb nyugati és japán készülékekkel.

Ennek a korszaknak egyik érdekes, ma már kissé elfeledett szereplője a Videoton RA 6386-S.

Első pillantásra egyszerű receivernek tűnik: rádió és sztereó erősítő egy lapos készülékházban. Közelebbről azonban sokkal érdekesebb történet bontakozik ki.

Az RA 6386-S ugyanis egyszerre mutatja meg a Videoton nyolcvanas évekbeli Hi-Fi fejlesztéseinek erősségeit és kompromisszumait.

És egyben a klasszikus Videoton rádióerősítők történetének egyik utolsó fejezete is.

1984 – a Hi-Fi már nem luxus

Az RA 6386-S körülbelül 1984-ben jelent meg.

Ez már egészen más korszak volt, mint a hetvenes évek elejének magyar audiója. A kazettás magnó általánossá vált, a sztereó FM rádiózás természetesnek számított, a nyugati és japán készülékek pedig egyre inkább meghatározták, mit vártak a vásárlók egy korszerű Hi-Fi rendszertől.

A Videoton korábban különálló komponensekkel is próbált megfelelni ezeknek az igényeknek.

Az RA 6386-S viszont egyetlen készülékben egyesítette a rádiót, az előerősítőt és a sztereó végerősítőt.

Mai szóval:

receiver volt.

Ráadásul nem egy hatalmas készülék.

Mindössze körülbelül 55 mm magas, vagyis kifejezetten lapos konstrukció. A Radiomuseum adatai szerint mérete hozzávetőleg 440 × 330 × 55 mm volt.

Egy korszak utolsó Videoton receivere

Az RA 6386-S történeti jelentőségét növeli, hogy a fennmaradt műszaki dokumentációkat és készülékeket vizsgáló szakmai beszámolók szerint ez volt a Videoton utolsó sorozatban gyártott klasszikus rádióerősítője.

A készülék a Videoton kisebb méretű komponensrendszeréhez készült, miközben több műszaki megoldást átvett a gyártó korábbi készülékeiből.

Ez tulajdonképpen az egész RA 6386-S filozófiájára jellemző.

Nem teljesen új alapokról tervezett receiver volt.

Inkább a Videoton már meglévő, bevált technikai megoldásainak érdekes kombinációja.

Az EA 7386-S erősítő rokona

A készülék egyik legfontosabb része természetesen a végfok.

Az RA 6386-S végfokmoduljai az EA 7386-S integrált erősítőből származnak.

Ez azt jelenti, hogy a receiver erősítőrésze nem egy olcsó, teljesen új kompromisszumos áramkör volt, hanem egy már létező Videoton erősítő konstrukciójára épült.

A fennmaradt műszaki adatok alapján a készülék teljesítménye körülbelül:

2 × 25 W névleges teljesítmény,

illetve nagyjából 2 × 40 W zenei teljesítmény lehetett.

Ez a teljesítmény a nyolcvanas évek átlagos hazai nappalijában bőségesen elegendő volt.

Egy megfelelő érzékenységű Videoton hangsugárzóval az RA 6386-S már komoly hangerőt tudott produkálni.

A fennmaradt gyári adatok szerint az erősítőrész teljes harmonikus torzítása körülbelül:

0,09% volt, a megadott átviteli tartomány pedig: 20 Hz–30 kHz.

Ezek a számok a készüléket egyértelműen a korabeli Hi-Fi kategóriába helyezték.

Természetesen egy közel negyvenéves példánynál már egészen más kérdés, hogy ebből mennyi maradt meg.

A pufferkondenzátorok, elektrolitkondenzátorok, kapcsolók és potméterek állapota ma sokkal nagyobb hatással lehet a hangra, mint az eredeti specifikáció.

A tuner – egyszerre modern és régimódi

Az RA 6386-S egyik legérdekesebb része a rádió.

A tuner áramköre erős rokonságot mutat a korábbi Videoton RT 7300-S tunerével.

Csakhogy van egy fontos különbség.

Az RT 7300-S már kvarcszintézeres, digitális kijelzésű hangolást használt, míg az RA 6386-S esetében a Videoton visszatért a kézi hangoláshoz. A készüléket vizsgáló szakmai forrás szerint a tuner lényegében az RT 7300-S megoldására épül, a hangolási rendszer azonban egyszerűbb lett.

Technikailag a Videoton már tudta, hogyan kell modernebb digitális hangolást készíteni.

Az RA 6386-S-ben mégis hagyományosabb megoldást választott.

Valószínűleg a költségek és a konstrukció egyszerűsítése is szerepet játszhatott ebben.

Nyolc programhely – mégsem teljesen analóg

Bár a kézi hangolás hagyományos módon történik, az RA 6386-S nyolc programhelyes állomásmemóriát is kapott.

Vagyis a készülék egyszerre képvisel analóg és elektronikus gondolkodást.

A memória ráadásul nem kizárólag az FM állomásokhoz használható. A fennmaradt műszaki vizsgálat szerint az adott programhelyhez azt is eltárolja a rendszer, hogy melyik hullámsáv tartozik hozzá.

Ez a nyolcvanas évek közepén egy magyar rádióerősítőnél kifejezetten kellemes szolgáltatás volt.

FM, középhullám és rövidhullám

A receiver természetesen nem csak URH/FM vételre készült.

A korabeli rádiózási szokásoknak megfelelően több hullámsávot kezel, köztük közép- és rövidhullámot is. A Radiomuseum adatlapja broadcast, shortwave és FM/UHF vételt jelez.

A nyolcvanas években azonban a rövidhullámú rádiózásnak egészen más jelentősége volt. Külföldi adók hallgatása sok ember számára valódi ablakot jelentett a világra.

Az RA 6386-S tehát nem pusztán zenelejátszó központ volt.

Információs eszköz is.

Érdekes elektronikus hangerő- és hangszínszabályozás

A készülék egyik technikailag legérdekesebb megoldása első pillantásra észrevehetetlen.

A hangerő-, balansz-, mély- és magashang-szabályozók nem egyszerűen közvetlenül vezetik át az audiojelet.

A potméterek vezérlőfeszültséget állítanak elő, amely két integrált áramkört vezérel. Ezek végzik az audiojel hangerő-, hangszín- és balanszszabályozását.

A hagyományos erősítőknél a jel közvetlenül áthalad a potméteren. Itt viszont a kezelőszervek részben elektronikus vezérlést kaptak.

Az RA 6386-S tehát bizonyos részleteiben modernebb, mint amilyennek első pillantásra látszik.

És itt jön a loudness

Az RA 6386-S egyik legismertebb – és legvitatottabb – tulajdonsága az állandóan működő loudness korrekció.

A loudness eredeti célja teljesen logikus.

Kis hangerőn az emberi hallás kevésbé érzékeny a mély és részben a magas frekvenciákra, ezért egy megfelelően kialakított loudness áramkör kis hangerő mellett korrigálhatja ezt.

A probléma az RA 6386-S esetében az, hogy a korrekciót nem lehet egyszerűen kikapcsolni.

A készüléket vizsgáló restaurátori beszámoló szerint a hatása ráadásul meglehetősen erős, ezért a receiver hangja alapállapotban kifejezetten mélytónusú, basszuskiemelt lehet.

Ez olyannyira ismert tulajdonsága lett a készüléknek, hogy a korabeli magyar Hi-Fi Magazin módosítást is közölt a loudness hatásának megszüntetésére.

A híres HFM-mod

A magyar Hi-Fi történetével foglalkozók között ezért gyakran találkozhatunk a:

„HFM mod”

kifejezéssel az RA 6386-S kapcsán.

A módosítás célja az állandó loudness korrekció megszüntetése volt.

Mivel azonban a készülék hangerőszabályozása vezérlőfeszültségekkel működik, a loudness nem iktatható ki egyszerűen egy kapcsoló bekötésével. Ehhez bizonyos alkatrészek értékének módosítása szükséges.

Érdekes módon a módosítás annyira ismertté vált, hogy még évekkel későbbi használtpiaci hirdetésekben is külön megjegyezték, hogy egy adott RA 6386-S példány rendelkezik-e „HFM moddal”.

Ez már önmagában sokat elárul arról, mennyire aktív volt egykor a magyar Hi-Fi barkács- és módosítókultúra.

Phono – természetesen

Egy 1984-es receiverből természetesen nem hiányozhatott a lemezjátszó-bemenet.

Az RA 6386-S saját RIAA korrekciós phono fokozatot tartalmaz.

A készülék felépítésénél ezt már nem külön modulra helyezték, hanem a nagy központi alaplap részeként alakították ki.

Ez azt jelenti, hogy megfelelő MM hangszedővel szerelt lemezjátszó közvetlenül csatlakoztatható hozzá.

A nyolcvanas évek közepén ez még alapvető követelmény volt.

A CD éppen csak megjelent, a magyar háztartások zenei gyűjteményének jelentős része továbbra is LP-lemezeken és kazettákon létezett.

CD-bemenet – de van egy bökkenő

Az RA 6386-S már CD jelzésű bemenetet is kapott.

Ez jól mutatja, hogy milyen átmeneti korszakban készült.

A Compact Disc technikailag már jelen volt, de a magyar otthonokban még egyáltalán nem számított hétköznapi forrásnak.

A készülék vonalszintű bemeneteit körülbelül 200 mV-os jelszinthez méretezték. Egy későbbi CD-lejátszó viszont tipikusan ennél lényegesen nagyobb, akár 2 V körüli kimeneti szintet ad.

Emiatt egy modern CD-, DVD- vagy DAC-forrás az RA 6386-S előerősítő fokozatát könnyen túlvezérelheti. A készülék műszaki vizsgálata ugyanerre a problémára hívja fel a figyelmet.

Mai használatnál erre mindenképpen érdemes figyelni.

RCA és DIN egy készüléken

A hátlap szintén szépen megmutatja az átmeneti korszakot.

A Phono és CD bemenet RCA csatlakozókat használ, miközben a magnó csatlakoztatására továbbra is DIN aljzat szolgál.

Szinte jelképes megoldás.

Az egyik oldalon még ott van a kelet-európai Hi-Fi rendszerekben sokáig általános DIN szabvány.

A másikon már megjelenik a nyugati és japán készülékeknél megszokott RCA.

Az RA 6386-S szó szerint két korszak között áll.

Egyszerű, de átgondolt belső felépítés

A készülék belseje meglepően rendezett.

A korábbi Videoton komponensek moduláris felépítéséhez képest az RA 6386-S elektronikájának jelentős része egy nagyméretű központi nyomtatott áramköri lapra került.

A végfokmodulok külön egységet alkotnak.

A hátlap egy része egyben hűtőbordaként is funkcionál, ami egyszerű és helytakarékos konstrukciós megoldás.

A RetróNOM-on fennmaradt tulajdonosi beszámoló szintén külön kiemeli ezt a kialakítást, a részletes szétszerelés pedig rendezett, logikus belső konstrukcióról számol be.

Főbb műszaki adatok

Jellemző	Videoton RA 6386-S
Megjelenés	kb. 1984
Típus	AM/FM sztereó rádióerősítő
Erősítő	tranzisztoros, sztereó
Névleges teljesítmény	kb. 2 × 25 W
Zenei teljesítmény	kb. 2 × 40 W
THD	kb. 0,09%
Erősítő frekvenciaátvitel	kb. 20 Hz–30 kHz
Tuner	AM / rövidhullám / FM
Állomásmemória	8 programhely
Phono	MM / RIAA korrekció
További bemenetek	CD, magnó
Csatlakozások	RCA + DIN
Hangszínszabályozás	elektronikus vezérlés
Loudness	gyárilag állandó korrekció
Méret	kb. 440 × 330 × 55 mm
Hálózat	230 V AC

A teljesítményadatoknál érdemes figyelembe venni, hogy a fennmaradt dokumentáció különböző helyeken névleges és „music power” értékeket közöl; a Radiomuseum például 50 W, illetve maximum 80 W összteljesítményt ad meg.

Milyen a hangja?

Egy közel negyvenéves RA 6386-S hangját ma már nem lehet egyszerűen a típus egészére általánosítani.

Az elektrolitkondenzátorok állapota, a tápegység, a potméterek, kapcsolók és a végfok nyugalmi beállítása mind jelentősen befolyásolhatják a végeredményt.

A gyári loudness korrekció azonban alapvetően meghatározza a karakterét.

Eredeti állapotban az RA 6386-S meleg, testes, kifejezetten mélyhangsúlyos benyomást kelthet.

Ez bizonyos Videoton hangsugárzókkal kellemes, látványos hangot eredményezhetett, de semleges Hi-Fi reprodukciónak nehéz nevezni.

A loudness módosítása után kiegyensúlyozottabbá válik.

A részletes restaurátori beszámoló szerint a korrekció eltávolítása után már jól hallgatható, bár továbbra is inkább mélyebb tónusú hangkarakter marad.

Ezt természetesen egy konkrét példány állapota jelentősen módosíthatja.

A tuner viszont meglepően jó

Érdekes módon a készülék egyik legjobban sikerült része éppen a rádió.

Bár a kézi hangolás technológiai visszalépésnek tekinthető az RT 7300-S szintézeres rendszeréhez képest, a tuner áramköre jó érzékenységű és megfelelően stabil konstrukció.

Egy részletes mai vizsgálat kifejezetten nagyon jó rádióérzékenységről és stabil hangolásról számol be.

Vagyis a Videoton az egyszerűbb kezelést nem feltétlenül gyengébb RF-elektronikával párosította.

Mire figyeljünk egy mai példánynál?

Ha valaki ma szeretne RA 6386-S-t használni, érdemes úgy tekinteni rá, mint egy negyven év körüli veterán elektronikára.

Elsősorban a tápegység pufferkondenzátorait, az elektrolitkondenzátorokat, a végfokokat, a hangolószerkezetet és a kezelőszerveket érdemes átvizsgálni.

A skálavilágítás szintén lehet hibaforrás; használtpiaci beszámolókban erre is találni példát.

A másik kérdés a loudness.

Érdemes ellenőrizni, hogy a készülék eredeti állapotú-e, vagy már elvégezték rajta a korabeli HFM módosítást.

Ez ugyanis a hangkaraktert alapvetően megváltoztathatja.

Modern DAC vagy CD-lejátszó csatlakoztatásakor pedig különösen figyelni kell a magasabb kimeneti jelszintre.

Nem High-End – de nagyon magyar Hi-Fi

Az RA 6386-S-t nem érdemes utólag olyan kategóriába emelni, amelybe eredetileg sem tartozott.

Nem High-End készülék.

Nem egy Accuphase, Luxman vagy Sansui magyar megfelelője.

Még csak nem is a Videoton legambiciózusabb önálló komponense.

Az RA 6386-S egy életszerű magyar Hi-Fi készülék volt.

- Rádiót hallgathattunk rajta.

- Lemezjátszót csatlakoztathattunk hozzá.

- Magnót használhattunk vele.

- És már a CD-lejátszó fogadására is felkészítették.

Mindezt egyetlen, mindössze 55 milliméter magas készülékben.

A Videoton-korszak egyik utolsó állomása

Történeti szempontból az RA 6386-S ma talán érdekesebb, mint új korában volt.

Benne van a nyolcvanas évek magyar elektronikai iparának szinte minden ellentmondása.

Van benne korszerű elektronikus hangerőszabályozás, miközben a tuner hangolása egyszerűbb lett.

Van állomásmemória, miközben a frekvenciát még kézzel keressük meg.

Van RCA CD-bemenet, de annak érzékenysége még részben a korábbi vonalszintek világát idézi.

Van saját phono fokozat, miközben a Compact Disc már ott kopogtat az ajtón.

Van DIN és RCA ugyanazon a hátlapon.

És ott van a karakteres, állandó loudness, amelyet a hazai Hi-Fi közösség végül maga próbált kijavítani.

Talán éppen ezért olyan szerethető.

A Videoton RA 6386-S nem egy tökéletes receiver.

Sokkal inkább egy korszak lenyomata.

Egy olyan időszaké, amikor a magyar Hi-Fi még saját készülékeket fejlesztett és gyártott Székesfehérváron, miközben már egyre erősebben érezhető volt a nyugati és japán technika hatása.

És ha ma egy szépen restaurált RA 6386-S bekapcsol, felgyullad a skála, megszólal az FM rádió, majd a végfok meghajt egy pár korabeli Videoton hangsugárzót, akkor nem pusztán egy régi erősítőt hallgatunk.

Hanem a magyar Hi-Fi történetének egyik utolsó klasszikus Videoton receiverét.