Kettős kábelezés hangsugárzóknál – valódi előrelépés vagy audiofil legenda?
A hangsugárzók hátoldalán található négy csatlakozó első pillantásra egyszerű részletnek tűnik. Két piros, két fekete terminál, közöttük általában aranyozott fémlemezek. A gyártó pedig a használati útmutatóban megemlíti: bi-wiring, azaz kettős kábelezés. Innen már csak egy lépés a kérdés: ha két kábelpárral kötjük össze az erősítőt és a hangsugárzót, valóban jobb lesz a hang?
A válasz nem olyan egyszerű, mint ahogy azt az audioipar egy része az elmúlt évtizedekben sugallta. A kettős kábelezésnek van műszaki alapja, de az ebből származó változás rendszerint kicsi, és korántsem biztos, hogy hallható. Érdemes tehát megnézni, mi történik valójában a kábelek mögött.
Miért van négy csatlakozó a hangsugárzón?
Egy hagyományos kétutas hangsugárzóban a beérkező jel a passzív keresztváltóhoz kerül. A váltó aluláteresztő ága a mélysugárzóhoz, felüláteresztő ága pedig a magassugárzóhoz irányítja a megfelelő frekvenciatartományt.
Ha a hangsugárzó csak egyetlen csatlakozópárral rendelkezik, a két váltóág közös bemenetről kapja a jelet. A bi-wire kialakítású hangsugárzónál ezt a közös pontot kivezetik: az egyik terminálpár jellemzően a mély-, a másik a közép/magas szekcióhoz kapcsolódik. Normál használatkor a két párt áthidaló lemezek – jumperek – kötik össze.
Vagyis a négy terminál önmagában még semmit nem változtat. Amíg a hidak a helyükön vannak, a hangsugárzót hagyományosan, egyetlen kábelpárral használjuk.
Mit jelent a bi-wiring?
Kettős kábelezéskor eltávolítjuk az áthidaló lemezeket, majd két külön hangsugárzókábelt vezetünk ugyanattól az erősítőcsatornától ugyanahhoz a hangsugárzóhoz. Az egyik kábel a mélyfrekvenciás, a másik a közép/magas frekvenciás terminálpárhoz csatlakozik.
Az erősítő oldalán azonban mindkét kábel ugyanarra a kimenetre kerül.
Ez alapvető fontosságú.
A bi-wiring tehát nem osztja ketté az erősítő teljesítményét, nem alkalmaz két erősítőt, és nem iktatja ki a hangsugárzó keresztváltóját. Az erősítő továbbra is a teljes frekvenciatartományt szolgáltatja, és a hangsugárzó passzív váltója továbbra is elvégzi a frekvenciák szétválasztását.
Akkor mi változik?
A különbség a kábelekben folyó áram eloszlásában keresendő.
Hagyományos kábelezésnél ugyanazon kábel vezeti a hangsugárzó teljes áramát a keresztváltóig. Bi-wiring esetén a mély- és magasfrekvenciás váltóág saját kábelt kap. A két vezetékben ezért eltérő frekvenciafüggő áram folyik: a mélysugárzó kábelét elsősorban az alsó tartomány, a másikat a közép- és magasfrekvenciás szekció terheli.
Ennek elméleti előnye, hogy csökkenhet a két váltóág közötti, a kábel véges impedanciájából eredő kölcsönhatás.
A Q Acoustics például úgy fogalmaz, hogy bi-wiring esetén elektromos értelemben mintha a keresztváltó közös csatlakozási pontját a hangsugárzó hátuljától az erősítő kimenetéhez helyeznénk át. A gyártó szerint ebből kis hangminőségbeli javulás származhat.
És hallható?
Itt kezdődik az évtizedek óta tartó vita.
A bi-wiring hívei gyakran tisztább magasakról, pontosabb térábrázolásról, feszesebb basszusról és jobb részletezettségről számolnak be. Ezek szubjektív tapasztalatok, amelyeket nem érdemes automatikusan elutasítani, ugyanakkor nem szabad őket általánosan érvényes műszaki eredményként sem kezelni.
A mérnöki elemzések sokkal visszafogottabb képet mutatnak.
Az Audioholics szerint megfelelő keresztmetszetű, alacsony ellenállású hangsugárzókábelnél a bi-wiring által okozott elektromos eltérés a gyakorlatban rendkívül kicsi. Sok esetben egyszerűen egy nagyobb keresztmetszetű normál kábel használatával hasonló vagy nagyobb mértékben csökkenthető a vezeték ellenállása.
Ez megmagyarázza azt is, miért lehetnek egymásnak ellentmondó tapasztalatok. Egy hosszú, vékony kábel lecserélése két nagy keresztmetszetű vezetékre valóban megváltoztathatja a rendszer elektromos viselkedését – de ebből nem következik automatikusan, hogy maga a bi-wiring elve okozta a javulást. A kábelezés teljes keresztmetszete és ellenállása is megváltozott.
A jumper meglepően fontos lehet
Van azonban egy gyakorlati tényező, amely néha összekeverhető a bi-wiring hatásával: az áthidaló lemez.
Sok hangsugárzóhoz egyszerű aranyozott vagy rézötvözetből készült jumpereket mellékelnek. Ha ezek csatlakozási felülete oxidált, szennyezett vagy nincs megfelelően megszorítva, kontaktusproblémát okozhatnak.
Ilyenkor előfordulhat, hogy a bi-wiringre történő áttérés után valóban változást hallunk – csak éppen részben azért, mert eltávolítottunk egy problémás érintkezési pontot.
Ezért mielőtt valaki újabb kábelpárba fektetne, érdemes kipróbálnia a gyári lemezek helyett ugyanabból a hangsugárzókábelből készített rövid jumpereket.
Bi-wiring és bi-amping – nem ugyanaz
A két fogalmat gyakran összekeverik, pedig alapvetően eltérő megoldásokról van szó.
Bi-wiring esetén:
egy erősítőcsatorna → két kábel → két keresztváltóág.
Bi-amping esetén:
két erősítőcsatorna → külön erősítés → külön hangsugárzószekció.
Ez már lényegesen komolyabb különbség. A Q Acoustics is különválasztja a két megoldást: a bi-wiringnél kis javulás lehetőségéről beszél, míg a bi-ampingnél az egyes hangsugárzószekciók külön teljesítményerősítőt kapnak.
Ráadásul létezik passzív és aktív bi-amping is. Passzív bi-ampingnél a hangsugárzó saját keresztváltója továbbra is működik. Aktív rendszerben viszont a frekvenciatartomány szétválasztása már az erősítők előtt megtörténik, így az egyes végerősítők csak a hozzájuk rendelt frekvenciasávot erősítik. Ez műszakilag sokkal jelentősebb változás, mint a puszta kettős kábelezés.
Mire kell figyelni a bekötésnél?
A legfontosabb szabály egyszerű: bi-wiring előtt a hangsugárzó termináljai közötti áthidaló lemezeket el kell távolítani. Ezután mindkét kábelpár ugyanannak az erősítőcsatornának a pozitív és negatív pólusára kerül, a hangsugárzónál pedig az egyik az LF, a másik a HF terminálokat táplálja.
Különösen fontos megkülönböztetni ezt a valódi bi-ampingtől. Két külön erősítőcsatornát nem szabad összekötött HF/LF terminálokra kapcsolni, mert a jumperek ilyenkor az erősítők kimeneteit is összekapcsolhatják, ami komoly meghibásodást okozhat.
Érdemes tehát kettős kábelezést használni?
Ha a hangsugárzó eleve rendelkezik kettős terminállal, és már rendelkezésre áll a szükséges kábel, érdemes kipróbálni. Elektromosan legitim bekötési mód, és megfelelően kivitelezve nem jelent problémát.
Viszont nem érdemes úgy tekinteni rá, mint egy garantált hangminőség-javító módszerre.
Ha ugyanazt az összeget lehet elkölteni jobb hangsugárzóra, megfelelőbb erősítőre, akusztikai kezelésre vagy akár egyszerűen megfelelő keresztmetszetű, alacsony ellenállású kábelre, ezek rendszerint nagyobb és kiszámíthatóbb eredményt hoznak. A bi-wiring hatása – amennyiben egy adott rendszerben egyáltalán hallható – sokkal finomabb. A műszaki elemzések is arra jutnak, hogy jó minőségű, megfelelő keresztmetszetű kábelezés mellett az eltérés többnyire nagyon csekély.
A kettős kábelezés tehát nem teljesen értelmetlen, de nem is varázslat. Műszakilag valóban megváltoztatja a hangsugárzó keresztváltó-ágainak és a kábelezésnek a kapcsolatát, ám ennek nagyságrendje általában jóval kisebb annál, amit az audiofil legendák sugallnak. Ha adott a lehetőség, egy próbát megér – de ha valóban komoly előrelépést szeretnénk, a bi-amping, a hangsugárzó megfelelő elhelyezése és a szobaakusztika rendszerint sokkal többet tartogat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése