JVC K2 technológia – amikor a digitális hangot közelebb
akarják vinni az eredeti masterhez
A JVC K2 Technology nem egyetlen konkrét áramkört
vagy hangprocesszort jelent, hanem digitális hangfeldolgozási technológiák
egész családját. Alapvető célja, hogy a digitális rögzítés, másolás, tömörítés
vagy formátumkonverzió során bekövetkező minőségromlást mérsékelje, és a
reprodukált hangot a lehető legközelebb vigye az eredeti stúdió-masterhez. A
technológiát a JVC – ma JVCKENWOOD – és a Victor Studio közösen kezdte fejleszteni 1987-ben.
Hogyan kezdődött a K2?
A K2 megszületésének hátterében a digitális hangtechnika egyik érdekes problémája állt. A JVC mérnökei azt tapasztalták, hogy két, matematikailag azonos digitális adatállomány lejátszása között is lehet érzékelhető hangzásbeli különbség. Ennek lehetséges okai között az adatátvitel és -kiolvasás időzítési hibáit, jittert, elektromos zavarokat és a digitális jelalak torzulásait vizsgálták.
Az első generációs K2 Interface ezért elsősorban nem
elveszett frekvenciák visszaállítására szolgált. Feladata a digitális
jelátviteli láncban keletkező zavarok csökkentése és a digitális jel
regenerálása volt. A technológia 1988-ban már megjelent a JVC XL-Z711
CD-lejátszóban és az AX-Z921 integrált erősítőben, majd 1990-ben az XD-Z909
DAT magnóban is.
A K2 filozófiája
A technológia mögött álló gondolkodás talán fontosabb, mint
maga a K2 logó. A JVCKENWOOD szerint a fejlesztés alapelve nem egy látványosabb
vagy mesterségesen „audiofilebb” hang létrehozása, hanem az eredeti állapot
helyreállítása.
A K2 fejlesztésében ezért a mérnöki mérések mellett a Victor
Studio hangmérnökeinek meghallgatási tapasztalata is fontos szerepet
kapott. A technikai paramétereket valódi masterfelvételeken ellenőrizték, és a
végleges hangolásban szubjektív meghallgatási teszteket is alkalmaztak.
Ez némileg eltér a hagyományos DSP-megközelítéstől: a K2-nél
nem pusztán az a kérdés, hogy matematikailag mit lehet visszaállítani, hanem az
is, hogy az eredmény zeneileg mennyire természetes.
K2HD Processing – a technológia legismertebb változata
A K2 család legismertebb továbbfejlesztése a K2HD
Processing. Ennek feladata már nem csupán a digitális adatátvitel
optimalizálása, hanem a korlátozott felbontású vagy tömörített digitális
hanganyag rekonstrukciója.
A rendszer egyik legérdekesebb sajátossága, hogy a
JVCKENWOOD leírása szerint a K2HD elsősorban időtartományban elemzi a
jelalakot, és nem egyszerű frekvenciatartomány-alapú harmonikus
generátorként működik. A megmaradt hullámformákból próbál következtetni azokra
a harmonikus összetevőkre, amelyek a digitalizálás, formátumkorlátozás vagy
tömörítés során elvesztek.
Ez fontos különbség.
A K2HD ugyanis a gyártó szerint nem egyszerű upsampling.
Ha egy 44,1 kHz/16 bites CD-jelet egyszerűen 192 kHz/24
bitre konvertálunk, attól az eredetileg elveszett információ nem kerül
automatikusan vissza a felvételbe. A K2HD ezzel szemben megpróbálja
rekonstruálni a hiányzó nagyfrekvenciás összetevőket és finom
jelszintváltozásokat.
Magas frekvenciák rekonstrukciója
A CD 44,1 kHz-es mintavételezési frekvenciája elméletileg
nagyjából 22,05 kHz-ig teszi lehetővé a frekvenciák tárolását. A
veszteségesen tömörített formátumok pedig bitrátától és kodektől függően ennél
is agresszívebben csökkenthetik a magas frekvenciájú információt.
A K2HD a megmaradt zenei jelből próbálja rekonstruálni a
levágott felharmonikus struktúrát. A JVCKENWOOD jelenlegi K2HD Processing
rendszere akár 100 kHz-ig terjedő nagyfrekvenciás komponensek
rekonstrukcióját is lehetővé teszi.
A gyártó külön hangsúlyozza, hogy ezt nem egyszerű
mesterséges felharmonikus-generálással végzi, hanem az eredeti hullámformából
kiinduló időtartomány-alapú feldolgozással.
Bitmélység és finom részletek
A K2 másik fontos területe a kis amplitúdójú jelek
reprodukciója.
Egy 16 bites CD elméletileg 65 536 kvantálási szintet,
míg a 24 bites felbontás 16 777 216 szintet biztosít. A nagyobb
felbontás előnye elsősorban a nagyon kis szintű jeleknél, lecsengéseknél és
finom dinamikai változásoknál jelentkezhet.
A K2HD ezért úgynevezett minute signal extension,
azaz kisjel-rekonstrukciót is alkalmaz. Ennek célja többek között a
térinformációk, zengetések, vonóhangok, lélegzetvételek és egyéb nagyon halk
részletek természetesebb reprodukciója.
Több technológia egy név alatt
Fontos, hogy a K2 Technology gyűjtőfogalom. Az
évtizedek során több, különböző célú változata jelent meg:
- K2
Interface – a digitális jelátvitel minőségének javítása és a jel
regenerálása.
- net
K2 – tömörített és hálózaton továbbított audioanyagok kezelésére
fejlesztett változat.
- K2HD
/ K2HD Processing – nagyfrekvenciás és kisjel-információ
rekonstrukciójára, illetve magasabb felbontású feldolgozásra szolgáló
technológia.
- K2HD
Coding – nagy felbontású masteranyag hagyományosabb formátumba történő
leképezéséhez kidolgozott rendszer.
- K2HD
Pro Mastering – a Victor Studio masteringfolyamatába integrált K2
rendszer.
A K2 tehát nem csak a JVC készülékeiben található
DSP-funkció. A technológia a felvételkészítéstől és masteringfolyamattól
egészen az otthoni lejátszásig a digitális audiólánc több pontján
alkalmazható.
K2HD mastering és K2HD CD-k
Különösen érdekes a K2HD Pro Mastering, amelyet
2007-ben fejlesztettek ki. Itt már nem egyszerűen egy lejátszóban bekapcsolható
hangfeldolgozásról beszélünk, hanem a Victor Studio masteringmérnökei által
használt eljárásról.
A JVCKENWOOD szerint a K2HD Coding segítségével akár 192
kHz/24 bites masterből is készíthető 44,1 kHz/16 bites CD-master, miközben
a K2 célja, hogy az eredeti nagy felbontású anyag zenei karakteréből a lehető
legtöbbet megőrizze. Több mint ezer K2HD Pro Mastering CD jelent meg,
elsősorban Japánban és más ázsiai piacokon.
Ezért érdemes különbséget tenni egy K2HD-masterelt lemez
és egy K2 technológiával rendelkező lejátszó között. Az első esetben a
technológiát már a hanganyag elkészítésekor alkalmazták, míg a másodiknál a
lejátszás során történik valamilyen K2 feldolgozás.
Mit hallhatunk belőle?
Jól implementált rendszerben a K2 célja nem egy drámai
hangszínszabályzás. Sokkal inkább a finom részletek, lecsengések,
térinformációk és felharmonikusok természetesebb visszaadása.
Gyakorlati szempontból ez elsősorban nagyobb levegősségként,
finomabb magas tartományként, természetesebb lecsengésként és jobb térérzetként
jelentkezhet. Klasszikus és jazzfelvételeken például a vonós hangszerek
textúrája, a cintányérok lecsengése vagy a felvételi helyiség atmoszférája
válhat érzékletesebbé. Ez azonban részben szubjektív megítélés; a JVCKENWOOD
maga is hangsúlyozza, hogy a K2 fejlesztése során a mérési eredmények mellett
meghallgatási tesztekre támaszkodik.
Van ugyanakkor egy fontos korlát: a K2 nem képes szó
szerint visszaszerezni azt a digitális információt, amely már nincs benne a
forrásban. A hiányzó tartalom rekonstrukciója algoritmikus becslés. Ezért
szakmailag pontosabb rekonstrukcióról vagy restaurációs feldolgozásról
beszélni, mint az eredeti, elveszett bitek tényleges „visszaállításáról”.
Összegzés
A JVC K2 az egyik érdekesebb és hosszabb múltra
visszatekintő japán digitális hangfeldolgozási technológiacsalád. Az
1987-ben elkezdett fejlesztés az eredeti K2 Interface digitális
jelregenerálásától jutott el a mai K2HD Processing nagyfrekvenciás és
kisjel-rekonstrukciójáig, valamint a professzionális K2HD masteringeljárásokig.
Különlegességét elsősorban az adja, hogy a JVC/Victor a technológiát nem pusztán mérnöki DSP-megoldásként, hanem a hardverfejlesztők és a Victor Studio hangmérnökeinek közös rendszerként alakította ki. A filozófia végig ugyanaz maradt: nem látványosan megváltoztatni a felvételt, hanem lehetőség szerint közelebb kerülni ahhoz, amit az eredeti master tartalmazott.
CC Converter – a K2 technológia a lejátszás szolgálatában
A JVC számos Hi-Fi készülékében a K2 technológia egyik
gyakorlati megvalósítása CC Converter néven jelent meg. A rövidítés
jelentése Compression Compensative Converter, feladata pedig a digitális
hangforrások feldolgozása során elveszett vagy korlátozott információk
részleges rekonstrukciója.
A CC Converter abból indul ki, hogy az analóg hang
digitálissá alakításakor a mintavételi frekvencia korlátozza a tárolható
frekvenciatartományt. A CD 44,1 kHz-es mintavételezésénél például a 22,05 kHz
feletti frekvenciák már nem tárolhatók. Emellett a kvantálás korlátozza a
nagyon kis jelszintek felbontását, veszteséges tömörítés – például MP3 vagy WMA
– esetén pedig további információk kerülhetnek eltávolításra.
A JVC szerint ezek a veszteségek nemcsak a közvetlenül
érintett frekvenciákat befolyásolhatják, hanem a hallható tartomány
természetességére, térérzetére és a hangszerek felharmonikus szerkezetének
érzékelésére is hatással lehetnek.
Hogyan működik a CC Converter?
A CC Converter nem egyszerű hangszínszabályzó, és nem
pusztán hagyományos felkonvertálást végez. A JVC saját fejlesztésű algoritmusai
a digitális felvételben megmaradt, hallható frekvenciatartomány
információiból következtetnek a hiányzó jelösszetevőkre, majd ezek alapján
kiegészített digitális jelet állítanak elő.
A feldolgozás három fontos területre bontható.
1. Magas frekvenciájú információ rekonstrukciója
A rendszer elemzi a rendelkezésre álló digitális jelet, majd
ebből próbálja rekonstruálni azokat a nagyfrekvenciás komponenseket, amelyek az
A/D átalakítás, a mintavételi korlát vagy a veszteséges tömörítés következtében
már nem szerepelnek az eredeti digitális állományban.
A cél nem egyszerű magasemelés. A CC Converter a meglévő jel
alapján generál olyan kiegészítő komponenseket, amelyek a JVC szerint közelebb
viszik a reprodukciót az eredeti analóg jelhez.
2. High-bit feldolgozás
A második lényeges elem a nagyon kis amplitúdójú jelek
kezelése. A CC Converter úgynevezett high-bit quantization eljárást
alkalmaz, amelynek célja a halk részletek és finom jelszintváltozások pontosabb
reprezentációja.
Ez elsősorban olyan információknál lehet fontos, mint a
hangszerek lecsengése, a terem visszhangja, az énekes lélegzetvétele vagy egy
akusztikus hangszer finom rezonanciái.
3. High-sampling feldolgozás
A CC Converter a rekonstruált jelet nagyobb mintavételi
frekvenciájú digitális tartományban dolgozza fel. Ehhez a JVC olyan analóg
kimeneti fokozatot társított, amelynek sávszélessége a hagyományos CD 20 kHz
körüli tartományánál lényegesen magasabb frekvenciákra is kiterjed.
A JVC megfogalmazása szerint a CC Converter high-bit/high-sampling
processing alkalmazásával az eredeti master minőségéhez közelebb álló,
kiterjesztett digitális jelet hoz létre.
Nem ugyanúgy kezeli a CD-t és az MP3-at
A CC Converter későbbi változatainak egyik fontos
tulajdonsága, hogy felismerik: nem ugyanazt a problémát kell korrigálni egy
tömörítetlen CD-jelnél és egy veszteségesen tömörített MP3 vagy WMA fájlnál.
A JVC ezért különböző algoritmusokat alkalmazott a két
jeltípushoz.
Tömörítetlen digitális forrásoknál, például CD vagy
lineáris PCM esetében elsősorban a mintavételezésből és kvantálásból eredő
korlátok kompenzálása kerül előtérbe.
Tömörített forrásoknál, például MP3 és WMA esetében
az algoritmus a tömörítés során eltávolított információk hatását is igyekszik
csökkenteni.
A koncepció később a K2 különböző üzemmódjaiban is
megjelent. Egyes JVC készülékekben a K2 Mode 1 a tömörítetlen Linear PCM
anyagokhoz, míg a K2 Mode 2 a Dolby Digital, DTS, MP3 és WMA
formátumokhoz optimalizált feldolgozást alkalmazta.
CC Converter és K2 – mi a különbség?
A két elnevezést könnyű összekeverni.
Vagyis leegyszerűsítve:
digitális forrás → CC Converter/K2 elemzés →
nagyfrekvenciás komponensek rekonstrukciója → kis jelszintek nagyobb felbontású
feldolgozása → high-bit/high-sampling feldolgozás → D/A konverzió → analóg
kimenet
A CC Converter tehát nem egy különálló, a K2-től független
technológia, hanem a K2 filozófiájának egyik konkrét alkalmazása.
Hol alkalmazta a JVC?
A CC Converter számos magasabb kategóriájú JVC
audioeszközben megjelent. Jó példa erre az EX-A10 komponensrendszer,
amelynél a gyártó kifejezetten „JVC-original K2 Technology” alapú CC
Converterként hivatkozott a rendszerre.
A technológia hordozható készülékekbe is bekerült. A JVC XA-HD500
alneo merevlemezes zenelejátszóban például a CC Converter feladata
kifejezetten az MP3 és WMA tömörítés során elveszett audioinformációk
kompenzálása volt.
A rendszer Dolby Digital és DTS forrásokkal is használható
volt bizonyos házimozi készülékekben, vagyis a JVC a CC Convertert nem
kizárólag kétcsatornás CD-lejátszásra szánta.
Mit hallhatunk a CC Converter bekapcsolásakor?
A technológia célja nem a basszus vagy a magas hangok
egyszerű kiemelése. Jól megvalósított rendszerben inkább finom változásokról
beszélhetünk:
- levegősebb
magas tartomány,
- természetesebb
felharmonikus szerkezet,
- finomabb
lecsengések,
- jobb
térérzet,
- több
alacsony szintű részlet,
- tömörített
felvételeknél kevésbé „digitális” karakter.
A hatás természetesen erősen függ a forrásanyagtól. Egy jó
minőségű CD vagy Linear PCM felvételnél jóval finomabb lehet a különbség, míg
erősebben tömörített MP3 vagy WMA anyagnál a feldolgozás karaktere könnyebben
észrevehető.
Fontos azonban, hogy a CC Converter sem képes szó szerint
visszahozni a digitális állományból már eltávolított eredeti adatokat. A
rendszer a megmaradt jelből rekonstruálja, illetve becsüli a hiányzó
komponenseket. Ezért műszakilag helyesebb jelrekonstrukcióról beszélni,
mint az elveszett eredeti adatok tényleges visszaállításáról.
K2 + CC Converter – a teljes koncepció
A JVC megközelítésének érdekessége, hogy nem pusztán egy
nagyobb mintavételi frekvenciát ígérő DSP-ről van szó. A vállalat a K2
fejlesztésébe a Victor Studio hangmérnökeit és zenészeket is bevonta,
akik ismételt meghallgatásokkal ellenőrizték az algoritmusok zenei eredményét.
A K2 és a CC Converter filozófiája ezért ugyanarra az
alapgondolatra épül: „Undo”, vagyis lehetőség szerint visszafordítani a
digitális feldolgozás során létrejött minőségromlást.
A CC Converter ennek egyik fontos gyakorlati eszköze: elemzi
a meglévő digitális jelet, rekonstruálja a hiányzó magas frekvenciájú
komponenseket, nagyobb felbontásban kezeli a kis jelszinteket, majd
high-bit/high-sampling feldolgozással készíti elő a jelet a D/A átalakításhoz.
Összességében a CC Converter jól példázza a JVC K2 mögött
álló gondolkodást: nem egyszerűen nagyobb számokat – több bitet és magasabb
mintavételt – kíván létrehozni, hanem a digitális forrásból próbál zeneileg
természetesebb, az eredeti master karakteréhez közelebb álló reprodukciót
előállítani.





Megjegyzések
Megjegyzés küldése