Maxell UD-XL I és UD-XL II – a klasszikus japán magnókazetták csúcsán
A Maxell UD-XL I és UD-XL II a hetvenes évek második felének két különleges, prémium kategóriás kompakt kazettája volt. A Hitachi Maxell 1976-ban vezette be őket, azzal a céllal, hogy a korszak legjobb minőségű otthoni felvételi kazettái közé kerüljenek. A két változat ugyanahhoz a fejlesztési filozófiához tartozott, de eltérő szalagpozícióhoz készült.
UD-XL I – prémium normál pozíciós szalag
Az UD-XL I Type I, vagyis normál bias rendszerű kazetta volt. A Maxell továbbfejlesztett ferrioxid mágnesréteget alkalmazott, amelyet kifejezetten alacsony torzításra, nagy dinamikára és jó túlvezérlési tartalékra optimalizáltak.
A korabeli Maxell reklám szerint az UD-XL I egyik legfontosabb előnye a rendkívül alacsony harmonikus torzítás, valamint a kiváló telítési tulajdonság volt. A normál kazettás deckeken a 120 µs-os korrekcióhoz és normál bias beállításhoz kellett használni.
Ez különösen alkalmassá tette FM-rádiófelvételek, bakelit lemezek és egyéb zenei források jó minőségű archiválására.
UD-XL II – a Maxell válasza a krómkazettákra
Az UD-XL II már Type II, azaz high-bias kazetta volt. Érdekessége, hogy a Maxell nem egyszerűen hagyományos CrO₂ szalagot kínált: a fejlesztés célja az volt, hogy a krómkazetták alacsonyabb zajszintjét és nagyobb felbontását egy saját fejlesztésű mágneses réteggel érje el.
A korabeli dokumentáció szerint az UD-XL II 70 µs-os equalizációval és magasabb bias beállítással működött, és a hagyományos prémium ferrioxid kazettákhoz képest körülbelül 5 dB-es jel/zaj viszony javulást ígért. Kiemelték az alacsony modulációs zajt és a magas frekvenciákon mutatott jó telítési ellenállást is.
Az UD-XL II ezért elsősorban azok számára volt érdekes, akik minél jobb minőségű zenei felvételeket szerettek volna készíteni otthoni magnódeckjükön.
Miért voltak különlegesek?
A két UD-XL modell a Maxell akkori technológiai tudásának fontos állomása volt. A gyártó a későbbi fejlesztéseknél tovább finomította az UD-XL technológiát, és 1978-tól már XL I és XL II néven folytatta a termékcsaládot.
A kazettaház stabilitására is külön figyelmet fordítottak. A későbbi UD-XL változatoknál már speciális shell stabilizátort alkalmaztak, amely a szalag egyenletesebb futását és pontosabb sávpozicionálását segítette.
Vintage Hi-Fi szempontból
A UD-XL I és UD-XL II ma már elsősorban gyűjtői és vintage Hi-Fi szempontból érdekes. A korabeli, eredeti csomagolású példányok különösen keresettek, hiszen nem egyszerű kazettákról van szó, hanem a kompakt kazettás technológia egyik fontos fejlesztési korszakának dokumentumairól.
A két típus szépen mutatja a korszak két különböző útját:
Röviden: a Maxell UD-XL I és UD-XL II a hetvenes évek második felének olyan kazettái voltak, amelyek már bizonyították, hogy a kompakt kazetta megfelelő szalaggal és jó minőségű magnódeckkel komoly zenei felvételek készítésére is alkalmas lehetett. A korszakban ezek a Maxell prémium kínálatának meghatározó darabjai közé tartoztak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése