Audio-Opus OPUS#2 – a koreai csúcs-DAP a Sabre DAC-ok aranykorából
Az Audio-Opus OPUS#2 2016-ban jelent meg a dél-koreai The BIT/Audio-Opus zászlóshajó hordozható zenelejátszójaként. Az OPUS#1 sikerére építve egyértelműen a korabeli High-End DAP-ok, többek között az Astell&Kern felsőkategóriás modelljeinek alternatívája kívánt lenni. Ezt az induló, mintegy 1599 dolláros árazása is világosan jelezte.
A masszív, CNC-megmunkálású alumíniumház már külsőre is prémium készüléket sejtetett. Az OPUS#1-hez képest elegánsabb kivitel és fizikai hangerőszabályzó került rá, felül pedig két fejhallgató-kimenetet találunk: hagyományos 3,5 mm-es single-ended, valamint az akkoriban a csúcskategóriás DAP-oknál egyre elterjedtebb 2,5 mm-es TRRS balanced csatlakozót. A 3,5 mm-es aljzat line out és optikai digitális kimenetként is használható.
Az OPUS#2 egyik legfontosabb műszaki sajátossága a kettős ESS Sabre ES9018K2M DAC. A bal és jobb csatornához külön konvertert alkalmazó valódi dual-DAC felépítés akár 32 bit/384 kHz PCM feldolgozásra képes, és a készülék natív DSD-lejátszást is támogat. A korabeli hordozható lejátszók között ez kifejezetten ambiciózus architektúrának számított.
A rendszer működéséről egy 1,4 GHz-es négymagos ARM Cortex-A9 processzor, valamint 1 GB DDR3 memória gondoskodik. A beépített tárhely tekintélyes 128 GB, amelyet a hivatalos specifikáció szerint legfeljebb 200 GB-os microSD kártyával lehetett bővíteni. FLAC, ALAC, WAV, AIFF, APE, MP3, OGG, AAC és WMA formátumokat egyaránt kezel.
Az OPUS#2 Android-alapú kezelőfelületet kapott, de eredetileg nem teljesen nyitott Android rendszerként működött. A korai firmware-rel például nem lehetett szabadon telepíteni a Google Play alkalmazásait. Wi-Fi és Bluetooth 4.0 viszont rendelkezésre állt, és USB DAC-ként is használható volt számítógép mellett.
Hangja miatt vált igazán érdekessé. A korabeli független tesztek alapvetően lineáris, természetes, testes és nagy felbontású karakterről számoltak be. A Twister6 már első tapasztalatai során az OPUS#1-nél jobb részlet-visszaadást, nagyobb felbontást és érzékeny IEM-ekkel alacsonyabb háttérzajt tapasztalt, míg az Earphonia lineáris karakterét és azt emelte ki, hogy jól megmutatja a csatlakoztatott fejhallgatók saját karakterét.
A készülék nem a mesterségesen felhúzott magasakkal próbált „részletesnek” tűnni. Más korabeli beszámolók inkább enyhén meleg, tiszta, részletező és muzikális prezentációként jellemezték, jó térábrázolással és tonalitással. Éppen ezért az OPUS#2 olyan érzékeny IEM-ekkel is jól működött, amelyek egy túlságosan agresszív Sabre-megvalósítással könnyen fárasztóvá válhattak.
Kimeneti oldalon sem csak fülmonitorokra gondoltak. A korabeli mérések és specifikációk alapján a single-ended kimenet maximális szintje körülbelül 2,5 Vrms, így könnyebben és közepesen nehezen hajtható teljes méretű fejhallgatókhoz is használható volt. A balanced kimenet pedig nem pusztán kényelmi extra volt: a teljes dual-DAC architektúrához logikusan illeszkedő szimmetrikus jelutat kínált.
Mai szemmel természetesen az OPUS#2 több ponton megöregedett. A régi Android platform, az 1 GB RAM, a Bluetooth 4.0 és a modern streaming környezethez képest korlátozott funkcionalitás miatt 2026-ban már nem igazán tekinthető korszerű mindenes DAP-nak. Offline, helyben tárolt zene lejátszására azonban egészen más a helyzet: a két ES9018K2M DAC, a minőségi analóg fokozat és a balanced kimenet nem veszítette el automatikusan az értékét attól, hogy a készülék közel tízéves.
