FiiO BTR1 – apró Bluetooth DAC/erősítő, amely egy új FiiO termékvonalat indított el
A FiiO BTR1 ma már inkább technikatörténeti érdekességnek számít, megjelenésekor azonban kifejezetten praktikus választ adott az okostelefonokról eltűnő 3,5 mm-es fejhallgató-kimenetre. A BTR1 volt a FiiO első dedikált Bluetooth DAC/fejhallgató-erősítője, és lényegében azt az alapötletet teremtette meg, amelyből később a BTR3, BTR5 és a jóval fejlettebb BTR modellek kinőttek.
A koncepció rendkívül egyszerű volt: kedvenc vezetékes fülhallgatónkat vagy fejhallgatónkat csatlakoztatjuk a BTR1 3,5 mm-es kimenetéhez, a kis készüléket pedig Bluetooth-on párosítjuk telefonunkkal. Így anélkül kaptunk vezeték nélküli kapcsolatot, hogy magát a fejhallgatót le kellett volna cserélni. A beépített mikrofon révén telefonhívásokhoz is használható volt, a hátsó csíptetővel pedig ruházatra vagy táskára lehetett rögzíteni.
A mindössze 24 × 50 × 11,6 mm-es és körülbelül 20,5 grammos alumíniumházas BTR1 belsejében a Qualcomm/CSR CSRA64215 Bluetooth vezérlő és egy AKM AK4376 DAC/erősítő chip dolgozott. A Bluetooth 4.2 kapcsolat mellett SBC és aptX kodeket támogatott; aptX HD és LDAC még nem állt rendelkezésre. A FiiO saját FAQ-ja kifejezetten megerősíti az aptX és SBC támogatást, illetve az aptX HD hiányát.
Érdemes különválasztani a DAC chip képességét a Bluetooth kapcsolat tényleges felbontásától. Az AK4376 önmagában jóval nagyobb felbontású digitális jelfeldolgozásra alkalmas, de a BTR1 esetében a forrásjel Bluetooth-on érkezik, így nem tekinthető 384 kHz/32 bites vezeték nélküli lejátszónak. A készülék értékét sokkal inkább az jelentette, hogy az egyszerű Bluetooth vevők integrált audioáramkörei helyett egy minőségibb AKM DAC/erősítő megoldást alkalmazott.
Teljesítmény szempontjából már szerényebbek a számok. A hivatalos adat szerint 16 ohmon legalább 30 mW, 32 ohmon 15 mW áll rendelkezésre, a FiiO pedig 16–100 ohm közötti fejhallgatókat ajánlott hozzá. A 0,2 ohm alatti kimeneti impedancia viszont kifejezetten előnyös volt az érzékeny, több meghajtós IEM-eknél. A BTR1 tehát elsősorban fülmonitorokhoz és könnyen hajtható hordozható fejhallgatókhoz készült, nem 250–300 ohmos stúdiómodellek vagy nehezen hajtható planárok meghajtására.
A független tesztek hangkarakterét többnyire kiegyensúlyozottnak, tisztának és enyhén kellemes, muzikális karakterűnek írták le. A basszus kontrollált, enyhe középbasszus-hangsúllyal, az énekhangok kissé előrébb kerülhetnek, a magas tartomány pedig tiszta, de nem agresszív. Az aptX kapcsolat hallhatóan jobb szeparációt és nyitottabb prezentációt eredményezett az SBC-hez képest egyes tesztekben. A vezetékes DAC-ok felbontását természetesen nem érte el, de saját kategóriájában meglepően kulturált produkciót nyújtott.
A BTR1 egyik erőssége éppen az érzékeny fülhallgatókkal mutatkozott meg: az alacsony kimeneti impedanciához viszonylag csendes háttér társult. Egy korabeli teszt még a rendkívül érzékeny Shure SE846 használatakor is nagyon alacsony zajszintről számolt be.
