StradiSound Set System 1.3 – a magyar egymillió dolláros hangrendszer
A High-End audio világában nem ritkák a meghökkentő konstrukciók. Több száz kilogrammos hangsugárzók, egzotikus anyagokból készült kábelek, külön tápegységek és kisebb lakás árába kerülő erősítők évtizedek óta hozzátartoznak ehhez a világhoz.
De még ebben a közegben is felkapja az ember a fejét, ha azt hallja:
magyar fejlesztésű, egymillió dollárra értékelt hangrendszer.
A 2010-es évek közepén pontosan ezzel került reflektorfénybe a StradiSound Set System 1.3.
A rendszer két közel kétméteres, egyenként 96 kilogrammos hangsugárzóból, egy 52 kilogrammos központi erősítő/tápegységből, valamint a digitális lejátszáshoz szükséges forráskomponensekből állt. A fejlesztők azonban azt állították, hogy a valódi különlegességet nem a méret, a tömeg vagy az ár jelentette.
Hanem az, ahogyan a rendszer a hangot a térben létrehozta.
Magyar fejlesztés, nemzetközi ambíciókkal
A StradiSound története magyar mérnöki és zenei háttérből indult. A korabeli beszámolók György László vezette fejlesztőcsapatot említenek, a projekt egyik motivációjaként pedig György Ádám zongoraművész játékának minél élethűbb reprodukcióját nevezték meg.
A StradiSound saját története szerint a rendszer fejlesztése többéves folyamat volt. A csapatban villamos- és gépészmérnökök, matematikus, fizikus, akusztikai szakemberek, hangmérnökök, zenészek és más specialisták dolgoztak, a végleges hangolás pedig mintegy hét évnyi fejlesztés eredménye volt.
A cél nem egyszerűen egy jobb hangsugárzó elkészítése volt.
A fejlesztők sokkal ambiciózusabb kérdést tettek fel:
lehetséges-e úgy reprodukálni a zenét, hogy a hallgatási helyiség a megszokottnál lényegesen kevésbé befolyásolja azt, amit hallunk?
Mit jelent az 1.3?
A név könnyen félreérthető.
A Set System 1.3 nem 1.3 csatornás rendszert és nem valamilyen különleges hangsugárzó-konfigurációt jelent.
Az 1.3 verziószám.
A korabeli bemutatón elhangzott magyarázat szerint az 1.3 a rendszer harmadik fejlesztési változatát jelölte, nagyjából úgy, ahogyan egy szoftver különböző verzióit számozzák.
Ez fontos, mert a StradiSound valójában hagyományos értelemben vett kétcsatornás sztereó rendszer.
Csakhogy meglehetősen szokatlan.
Két méter magas, tíz hangszórós tornyok
A Set System 1.3 leglátványosabb részei természetesen a hangsugárzók.
Mindkét kabinet körülbelül:
Egy hangsugárzóban 10 hangszóró található, vagyis a sztereó rendszer összesen húsz meghajtót használ. A korabeli bemutatón elhangzottak szerint mind a tíz hangszóró külön útként kapja a jelet a rendszer keresztváltójától.
A legnagyobb mélysugárzók átmérőjét a helyszíni beszámolók körülbelül 50 centiméteresnek írták le.
Már ez önmagában sem hétköznapi.
A kabinetek formája ráadásul messze áll a klasszikus téglatesttől. Magas, ívelt, kissé vitorlára vagy zongoraformára emlékeztető testek, hatalmas fekete előlapokkal.
A konstrukció belsejét azonban szándékosan nem tették közszemlére.
A technika, amelyről alig beszéltek
Itt válik igazán különlegessé – és egyben nehezen értékelhetővé – a StradiSound.
A gyártó a rendszer legfontosabb műszaki megoldásait üzleti titokként kezelte.
Az AV-Online 2016-os meghallgatásán például az újságírók nem kaptak részletes adatokat a meghajtókról, a keresztváltóról vagy a rendszer pontos elektromos működéséről. Még a hangsugárzókat fedő keret mögé sem engedtek betekintést.
Más korabeli beszámoló ugyanezt tapasztalta: a húsz membránból és a hatalmas mélysugárzókból valamennyi látható volt, de a technológia lényegét nem ismertették.
Ez audiofil szempontból egyszerre izgalmas és problematikus.
Egy ennyire rendkívüli árú és ennyire rendkívüli állításokat megfogalmazó rendszer esetében természetes lenne részletes frekvenciamenetet, torzítási adatokat, impedanciagörbét, polarizációs diagramokat és akusztikai méréseket várni.
A StradiSound filozófiája azonban nem erre épült.
A „Set” elmélet
A rendszer nevében szereplő Set a gyártó által képviselt hangterjedési elképzelésre utal.
A korabeli bemutatón ezt leegyszerűsítve úgy magyarázták, hogy a rendszer nem hagyományos módon kezeli az egyes frekvenciákat, hanem bizonyos „hangcsomagokat” – seteket – hoz létre.
A fejlesztők állítása szerint ezek a setek a hagyományos hangterjedéshez képest kevésbé érzékenyek a visszaverődésekre és interferenciákra.
Ha ez valóban úgy működne, ahogyan a készítők állítják, annak komoly következménye lenne.
A hallgató által érzékelt hang kevésbé változna attól függően, hogy:
Itt azonban fontos különválasztani a gyártói elméletet a függetlenül bizonyított akusztikai tényektől. A StradiSound saját oldalán ma is rendkívül erős állításokat fogalmaz meg a rendszer tértől való függetlenségéről, miközben nyilvánosan hozzáférhető, részletes műszaki dokumentáció vagy független mérési sorozat nem támasztja alá ezeket olyan módon, ahogyan egy hagyományos hangsugárzó technikai teljesítményét vizsgálnánk.
De valami valóban történt a térrel
A történet ettől válik igazán érdekessé.
A rendszert meghallgató újságírók ugyanis valóban tapasztaltak szokatlan térbeli viselkedést.
Az AV-Online munkatársa például arról számolt be, hogy amikor a hallgatási pozícióból felállt, majd jobbra és balra néhány lépést tett, a hangkép meglepően stabil maradt.
Ez önmagában természetesen nem bizonyítja a „set” elméletet.
De azt jelzi, hogy a rendszer lesugárzási karakterisztikája valóban eltérhetett egy hagyományos hangsugárzóétól.
És pontosan ez az a pont, ahol a StradiSound sokkal érdekesebb lesz egyszerű marketingkuriózumnál.
20 hangszóró – és mindegyik külön út
A Set System 1.3 egyik legérdekesebb ismert műszaki részlete, hogy a hangsugárzókban található tíz-tíz hangszóró külön útként működik.
Ez nem egyszerű tíz hangszórós, három- vagy négyutas konstrukciót jelent.
A korabeli bemutatón legalábbis úgy írták le, hogy mindegyik meghajtó saját frekvenciatartományt kap a beépített keresztváltótól.
Ennek pontos megvalósításáról azonban nem hoztak nyilvánosságra elegendő műszaki információt ahhoz, hogy hagyományos elektroakusztikai szempontból részletesen elemezhető legyen.
A kabinet alsó részén ugyanakkor egy nagyméretű reflexnyílást is azonosítottak, vagyis legalább a mélytartományban a konstrukció bass-reflex elvet is használ.
52 kilogrammos központ
A hangsugárzókhoz egy szintén tekintélyes méretű központi elektronika tartozik.
Mérete körülbelül:
0,5 × 0,37 × 0,6 méter
tömege pedig:
52 kilogramm.
A StradiSound ezt a rendszer központjaként írta le, amely a tápegységet és a végfokerősítést is tartalmazza. A korabeli beszámolók szerint analóg RCA bemenet és egyedi DAC is helyet kapott benne.
A rendszer tehát nem egyszerűen két különleges hangsugárzóból áll.
A StradiSound egy zárt rendszerként működő komplett audio-láncot akart létrehozni.
NAS, médialejátszó, router, tablet
Ez különösen érdekes filozófia.
A Set Systemet nem úgy tervezték, hogy a vásárló kedvére cserélgesse benne a DAC-ot, erősítőt vagy kábeleket.
A korabeli 1.3 rendszerhez tartozott:
A StradiSound jelenlegi filozófiája ugyanezt az integrált szemléletet viszi tovább: a gyártó szerint a rendszer komponenseit – beleértve a lejátszót, erősítést és kábeleket – egységként kell kezelni, és a rendszert a vásárló helyszínén maga a gyártó telepíti.
Ez szinte az ellenkezője a hagyományos High-End gondolkodásnak.
Itt nincs:
„Milyen DAC illik hozzá?”
„Milyen erősítőt vegyek?”
„Milyen hangfalkábellel jobb?”
A StradiSound válasza lényegében:
egyikkel sem – használd a teljes rendszert úgy, ahogyan megterveztük.
És mindehhez 96 watt?
A StradiSound jelenlegi dokumentációjának egyik legmeglepőbb állítása szerint a rendszer egy kisebb nappalitól akár 300–400 fős koncertteremig képes megszólaltatni a teret, miközben mindössze 96 wattot használ.
Ez rendkívül szokatlan állítás.
Hagyományos hangsugárzó-technológiánál egy több száz fős terem megfelelő hangnyomással történő megszólaltatásához rendszerint lényegesen nagyobb elektromos teljesítmény szükséges.
A 96 wattos adat ezért önmagában is jól mutatja, mennyire radikális állításokat kapcsol a gyártó a technológiájához.
Független mérési dokumentáció hiányában azonban ezt is gyártói adatként, nem pedig általánosan igazolt teljesítményként érdemes kezelni.
Milyen volt a hangja?
Itt már vannak független beszámolók.
Az AV-Online meghallgatásán többféle zenei anyagot játszottak: japán dobokat, operát, szimfonikus zenét és kemény rockot.
A beszámoló különösen a térábrázolást, részletezőképességet és dinamikát emelte ki. A szerző a hangzást összességében lenyűgözőnek találta.
Volt azonban kritika is.
A bemutatóterem akusztikailag kifejezetten kedvezőtlen volt, nagy üvegfelületekkel és kevés csillapítással. A két hatalmas mélysugárzó miatt a basszustartományban hallhatóan jól jött volna megfelelő akusztikai kezelés.
Ez különösen érdekes annak fényében, hogy a StradiSound egyik központi állítása éppen a helyiségakusztika hatásának jelentős csökkentése.
A meghallgatási tapasztalat tehát árnyaltabb képet mutatott:
a térbeli stabilitás szokatlanul jó volt, de a helyiség hatása nem tűnt el teljesen.
Főbb ismert adatok
| Jellemző | StradiSound Set System 1.3 |
|---|---|
| Származás | magyar fejlesztés |
| Korszak | kb. 2015–2016 |
| Rendszer | komplett integrált sztereó rendszer |
| Hangsugárzók | 2 db |
| Hangszórók száma | 10 db / hangsugárzó |
| Legnagyobb meghajtó | kb. 50 cm |
| Hangsugárzó mérete | kb. 0,5 × 0,4 × 1,9–2 m |
| Hangsugárzó tömege | 96 kg/db |
| Központi egység | tápegység + erősítő/DAC |
| Központi egység tömege | 52 kg |
| Digitális forrás | NAS + médialejátszó |
| Vezérlés | tablet / hálózat |
| Teljesítmény | gyártói adat szerint 96 W |
| Becsült érték/ár | kb. nettó 1 millió USD |
| Technológia | gyártói megnevezéssel „Set System” |
A részletes frekvenciaátvitel, impedancia, érzékenység, keresztváltási frekvenciák és torzítási adatok nem kerültek olyan formában nyilvánosságra, amelyből hagyományos műszaki értékelést lehetne készíteni.
Tényleg egymillió dollár?
Ez az a kérdés, amelyet lehetetlen megkerülni.
A korabeli beszámolók szerint a gyártó és a forgalmazó egy értékbecslő cég vizsgálatára hivatkozva körülbelül nettó egymillió dollárra értékelte a rendszert.
A Geeks.hu 2016-os beszámolója ugyanakkor fontos pontosítást tett: akkoriban a Set System 1.3 még nem volt hagyományos értelemben kereskedelmi forgalomban, ezért az egymillió dolláros összeg a tényleges piaci ártól eltérhetett. A cikk szerint az értékelés részben abból az elképzelésből indult ki, hogy hangminőségét más extrém árú High-End rendszerekkel lehet összevetni.
Ezért pontosabb úgy fogalmazni:
a StradiSound Set System 1.3-at egymillió dollár körüli értékű rendszerként pozicionálták – nem pedig úgy, hogy dokumentáltan nagy számban egymillió dollárért értékesítették.
Ez fontos különbség.
A magyar High-End egyik legfurcsább története
A StradiSound története azért különleges, mert szinte minden olyan elemet tartalmaz, amely egy legendás audioeszköz történetéhez szükséges.
Magyar fejlesztés.
Hét évnyi kísérletezés.
Közel kétméteres, 96 kilogrammos hangsugárzók.
Húsz hangszóró.
52 kilogrammos elektronika.
Titkos technológia.
Szokatlan hangterjedési elmélet.
És végül:
egymillió dolláros értékbecslés.
Mindez önmagában könnyen marketinglegendává válhatna.
A történetet azonban érdekesebbé teszi, hogy a rendszert ténylegesen meghallgató szakújságírók nem egyszerűen legyintettek rá. Az AV-Online például kifejezetten lenyűgözőnek találta a hangzást, és saját tapasztalatként számolt be a hangkép szokatlan térbeli stabilitásáról.
Ez még nem igazolja a mögötte álló elméleti magyarázatokat.
De azt jelenti, hogy maga a jelenség mindenképpen figyelmet érdemelt.
És mi történt vele később?
A történet legérdekesebb része, hogy a StradiSound nem tűnt el.
A márka 2026-ban is működik, és jelenlegi honlapján továbbra is a Set System technológiára építi filozófiáját. A hangsúly azonban ma már sokkal inkább exkluzív, privát bemutatókon, egyedi installációkon és különleges zenei környezeteken van, mint hagyományos Hi-Fi kereskedelmi modellen.
A cég jelenlegi kommunikációja szerint a technológiát nagyobb előadói környezetben is használják és vizsgálják; saját beszámolójuk többek között a budapesti Müpát és az Erkel Színházat is említi. Ezeket azonban jelenleg elsősorban a StradiSound saját állításaiként érdemes kezelni.
Van jelentősége 2026-ban?
Mindenképpen – de nem feltétlenül azért, mert kijelenthető lenne róla, hogy ez „a világ legjobb hangrendszere”.
Egy ilyen állításhoz független, reprodukálható műszaki mérésekre és széles körű összehasonlító vizsgálatokra lenne szükség.
A StradiSound Set System 1.3 jelentősége inkább abban rejlik, hogy egy magyar fejlesztőcsapat megpróbálta teljesen újragondolni a hagyományos hangsugárzó–helyiség kapcsolatot, és ehhez nem egy apró kísérleti prototípust, hanem monumentális, működő rendszert épített.
Ráadásul olyat, amelyet független szakújságírók is meghallgattak, és amelynek néhány szokatlan tulajdonságát – különösen a hangkép térbeli stabilitását – saját tapasztalatként is leírták.
Ezért a StradiSound Set System 1.3 a magyar audio történetének mindenképpen egyik legérdekesebb kuriózuma.
Egyszerre mérnöki kísérlet, High-End rendszer és egy merész elképzelés megtestesülése.
És talán éppen ettől izgalmas.
Nem az az érdekes kérdés, hogy valóban ért-e egymillió dollárt.
Hanem az, hogy egy magyar csapat egyszer úgy döntött:
nem még egy jobb hangsugárzót akar építeni – hanem megpróbálja újragondolni, hogyan terjedjen a hang a hangsugárzó és a hallgató között.