SCHIIT MAGNI fejhallgató erősítő

Schiit Magni – az elérhető árú fejhallgató-erősítők egyik modern klasszikusa

A Schiit Magni 2012 decemberében jelent meg, és hamar a kedvező árú asztali fejhallgató-erősítők egyik legismertebb modellcsaládjává vált. A Schiit Audio – amelyet Jason Stoddard és Mike Moffat alapított 2010-ben – az eredeti Magnit mindössze 99 dolláros áron kínálta, miközben amerikai gyártást, teljesen diszkrét erősítőáramkört és az árkategóriához képest szokatlanul nagy teljesítményt adott. A Magni mellé érkezett a Modi DAC, a két apró készülékből pedig megszületett a később rendkívül népszerű „Schiit stack” koncepció.

Az eredeti Magni felépítése tudatosan egyszerű volt. Nem tartalmazott DAC-ot, egyetlen RCA sztereó analóg bemenetet és 6,3 mm-es fejhallgató-kimenetet kínált, az előlapon pedig gyakorlatilag csak a hangerő-szabályzó kapott helyet. Nem volt gain kapcsoló és előerősítő-kimenet sem – ezek csak a későbbi generációkban jelentek meg. A cél egy sallangmentes, rövid jelútú és nagy teljesítményű analóg fejhallgató-erősítő létrehozása volt.

Méretei ellenére az első Magni 1,2 W/csatorna teljesítményt adott 32 ohmon, ami 2012-ben a 100 dolláros kategóriában kiemelkedő értéknek számított. A gyártó 0,004% alatti torzítást adott meg 1 V kimeneti szint mellett, az S/N arány meghaladta a 100 dB-t, a kimeneti impedancia pedig 0,1 ohm alatt maradt. Utóbbi különösen előnyös, mert a Magni hangkaraktere kevésbé függ a csatlakoztatott fejhallgató impedanciájától.

A korabeli független mérések azt is megmutatták, hogy az erősítő a gyári specifikációnál komolyabb tartalékokkal rendelkezett. A Hi-Fi News laborja 25 ohmos terhelésen közel 2 wattot mért 1% alatti THD mellett, és külön kiemelte az alacsony kimeneti impedanciát, valamint a rendkívül egyenletes frekvenciamenetet. Ez tette alkalmassá a Magnit nemcsak hagyományos dinamikus fejhallgatókhoz, hanem számos, nagyobb teljesítményt igénylő planáris modellhez is.

Hangzásának egyik erőssége éppen az volt, hogy a Magni nem próbált látványos saját karaktert ráerőltetni a zenére. A jó teljesítménytartalék és az alacsony kimeneti impedancia feszes, gyors és kontrollált megszólalást, határozott basszust és tiszta részleteket eredményezett. Mai szemmel az első generáció már nem olyan kifinomult, mint utódai – maga Jason Stoddard is jelentős előrelépésként jellemezte a későbbi Magnikat –, de saját korában az ár/teljesítmény arány volt a legfontosabb vonzereje.

A Magni sikere hosszú modellcsaládot indított el. Az eredeti Magni → Magni 2/Magni 2 Uber → Magni 3 → Magni 3+/Heresy → Magni+/Heretic → Magni Unity fejlődési sor során fokozatosan megjelent a kapcsolható gain, az előerősítő-kimenet, a fejlettebb védelem és a nagyobb teljesítmény. A Magni 3 már 2 W-ot, a Magni 3+ pedig 2,4 W-ot kínált 32 ohmon; a mai Magni Unity pedig opcionális belső DAC-kártyával is konfigurálható.

Összességében az eredeti Schiit Magni azért vált modern klasszikussá, mert bebizonyította, hogy egy egyszerű, 99 dolláros asztali fejhallgató-erősítő is kínálhat diszkrét felépítést, nagyon alacsony kimeneti impedanciát és komoly teljesítményt. Nem szolgáltatásokkal, hanem erősítéssel akart kitűnni – és ezzel megteremtette a Schiit egyik legsikeresebb, máig továbbfejlesztett termékcsaládjának alapját.