Sony Walkman – a készülék, amely személyessé és hordozhatóvá tette a zenehallgatást
A Sony Walkman nem egyszerűen egy sikeres hordozható lejátszó volt, hanem az audiotechnika egyik meghatározó kulturális fordulópontja. Az első modell, a kék-ezüst TPS-L2, 1979. július 1-jén került forgalomba Japánban, 33 000 jenes áron. A készülék alapötlete Masaru Ibukától származott, aki utazás közben is sztereó zenét szeretett volna hallgatni; Akio Morita felismerte a koncepcióban rejlő lehetőséget, és a Sony egy meglévő Pressman magnómechanikájából kiindulva készítette el a hordozható, kizárólag lejátszásra szolgáló sztereó készüléket.
A Walkman egyik legmerészebb tulajdonsága éppen az volt, ami ma teljesen természetesnek tűnik: nem tudott felvételt készíteni, és beépített hangsugárzója sem volt. A Sony-n belül is sokan kételkedtek abban, hogy egy ilyen készülékre lesz kereslet. A TPS-L2-höz azonban egy mindössze 45 grammos MDR-3L2 könnyű sztereó fejhallgató társult, így az egész rendszer a személyes, menet közbeni zenehallgatásra épült.
A siker nem volt azonnali. Az első hónapban mindössze körülbelül 3000 darab fogyott, majd a Sony rendhagyó utcai bemutatókkal és fiatalokat célzó marketinggel népszerűsítette az újfajta zenehallgatást. Néhány hónappal később már alig tudták kielégíteni a keresletet. A Walkman ezzel gyakorlatilag létrehozta a hordozható sztereó fejhallgatós lejátszók piacát.
Az 1980-as években a Walkman folyamatosan kisebb, könnyebb és technikailag kifinomultabb lett. Megjelentek az ultrakompakt modellek, az automatikus irányváltás, Dolby zajcsökkentés, finomabb mechanikák, rádiós változatok és a jellegzetes sárga Sports Walkman készülékek. Az 1983-as WM-20 már körülbelül egy kazetta méretére zsugorította a lejátszót, míg a WM-F5 kifejezetten szabadtéri használatra készült ütésálló házzal és vízálló kezelőszervekkel.
A Walkman név később túlnőtt a kompakt kazettán. A Sony a koncepciót CD-re, MiniDiscre, majd digitális memóriára is átültette. 1992-ben megjelent az MZ-1, az első MD Walkman, 1999-ben pedig az NW-MS7 Network Walkman már Memory Stick memórián tárolta a digitális zenét. A 2013-as NW-ZX1-gyel a Walkman belépett a Hi-Res Audio korszakába, majd az olyan prémium modellek, mint az NW-WM1Z már kifejezetten audiofil hordozható lejátszóként készültek.
A Walkman jelentőségét jól érzékelteti, hogy a „Walkman” szó 1986-ban bekerült az Oxford English Dictionarybe, és 2019-re a különböző kazettás, CD-s, MD-s és memóriás Walkman készülékek összesített értékesítése meghaladta a 400 millió darabot. Kevés audiotermék volt ilyen közvetlen hatással arra, hogyan és hol hallgatunk zenét.
Összességében a Sony Walkman jelentősége messze túlmutat a kazettás magnótechnikán. A TPS-L2 1979-ben azt az akkor radikális gondolatot tette hétköznapivá, hogy a saját zenénket bárhová magunkkal vihetjük, és fejhallgatón keresztül egy teljesen személyes zenei teret hozhatunk létre. A mai DAP-ok, okostelefonos zenehallgatás és vezeték nélküli fejhallgatók világában ez magától értetődő – de ennek a kultúrának az egyik legfontosabb kiindulópontja a Sony Walkman volt.