Sony UCX-S – a Sony prémium Type II kazettája a magnók aranykorából
A Sony UCX-S 1982-ben jelent meg, és a japán gyártó akkori nagy teljesítményű Type II / High Bias kazettái közé tartozott. A normál UCX fölé pozicionált „S” változatot azoknak szánták, akik jobb dinamikaátvitelt, nagyobb kivezérelhetőséget és kiterjedtebb magasfrekvenciás rögzítést vártak kazettás rendszerüktől. A Sony a modellt „Wide Fidelity Sound” szlogennel reklámozta.
Az UCX-S nem klasszikus króm-dioxid szalag volt, hanem a Type II szabványhoz igazított, nagy teljesítményű mágneses formulát alkalmazott. A Sony korabeli adatai 1800 gauss remanenciát és 93%-os négyszögességi arányt emeltek ki. A cél az volt, hogy a szalag nagyobb felvételi szinteket tudjon kezelni alacsony torzítás mellett, miközben a halk részleteket kevésbé fedje el az alapzaj.
A korabeli független mérések szerint az UCX-S frekvenciamenete az IEC II referencia szerint kifejezetten egyenletes volt. A Hi-Fi Choice 20 Hz–16 kHz közötti átvitelt, +3 dB-es 315 Hz-es maximális kivezérelhetőséget és alacsony modulációs zajt mért. Érdekesség, hogy a teszt nem minden tekintetben találta jobbnak az egyszerűbb UCX-nél: az UCX-S előnye elsősorban a magas frekvenciák jobb terhelhetőségében mutatkozott meg.
A Sony a mechanikai konstrukcióra is nagy figyelmet fordított. Az 1980-as évek közepére megjelent változatoknál az SP Mechanism II, párhuzamos bordázatú belső csúszófóliák és továbbfejlesztett orsók segítették az egyenletes szalagfutást és tekercselést. A korszak mérései valóban alacsony mechanikai eredetű fluttert mutattak, ami egy jobb minőségű kazettás deckben stabilabb felvételt és lejátszást eredményezett.
Hangkarakterét tekintve az UCX-S-t a kazettagyűjtők általában kiegyensúlyozott, tiszta és élénk magas tartományú szalagként tartják számon. Nem egyszerűen látványosan fényes hangra törekedett: megfelelően kalibrált deckben jó basszus-kivezérelhetőséget, határozott középtartományt és finom felső frekvenciákat tudott produkálni. A modern mérések is azt mutatják, hogy a Sony korabeli Type II formulái komoly dinamikai tartalékokkal rendelkeztek.
Az UCX-S története azért is érdekes, mert közvetlen elődje volt a későbbi Sony UX-S-nek. A Sony 1986 körül átszervezte és átnevezte Type II kínálatát: az UCX és UCX-S neveket UX és UX-S váltotta fel. Az UX-S-ben már a Sony által Super Uniaxial néven emlegetett továbbfejlesztett részecskeformulát alkalmazták.
Összességében a Sony UCX-S az 1980-as évek kazettatechnikájának egyik érdekes felsőkategóriás Type II képviselője. Jó kivezérelhetősége, széles frekvenciaátvitele, stabil mechanikája és kiegyensúlyozott hangja miatt komoly Hi-Fi felvételekhez készült. Ma már nem egyszerűen használható üres kazetta, hanem a Sony analóg korszakának gyűjtésre is érdemes darabja – egyben fontos előfutára a később igen népszerű UX-S sorozatnak.