Sony AHF – a Sony csúcskategóriás ferrit kazettája
A Sony AHF az 1970-es évek végén jelent meg, és a Sony akkori Type I / Normal Bias kazettakínálatának felső kategóriáját képviselte. A korszakban a CHF volt az alapmodell, fölötte helyezkedett el a BHF, míg az AHF a nagy teljesítményű ferrit szalagot kereső Hi-Fi felhasználókat célozta. Az első generáció 1978 körül jelent meg, és különböző változatai az 1980-as évek elején is forgalomban maradtak.
Fontos, hogy az AHF nem króm- vagy ferrikróm kazetta, hanem IEC Type I normál előmágnesezésű ferrit szalag. A Sony különösen finom szemcséjű, nagy sűrűségű vas-oxid mágneses réteggel igyekezett növelni a szalag kivezérelhetőségét. Ez azért volt lényeges, mert a jobb Type I formulákkal nagyobb felvételi szintet lehetett elérni anélkül, hogy jelentősen megnőtt volna a torzítás.
A korabeli mérések alapján az AHF valóban komoly előrelépést jelentett a Sony HF-hez képest. Egy 1979-es svéd teszt szerint az alacsony frekvenciás kivezérelhetőség nagyjából +1,5 dB-ről +4 dB-re nőtt a referenciaszint fölött, miközben a zajszint lényegében nem emelkedett. A mérés körülbelül 58 dB-es dinamikatartományt mutatott, amivel az AHF az akkori jobb ferrit kazetták közé került.
Érdekessége a szokatlanul magas optimális biasigény. Egy későbbi High Fidelity mérés 122%-os relatív biasértéket talált, miközben az AHF a vizsgált Type I kazetták között az egyik legalacsonyabb zajszintet és nagyon egyenletes, kis jelszintű frekvenciamenetet produkálta. Ugyanebben a mérésben a középtartomány maximális kivezérelhetősége körülbelül +4,5 dB volt. Emiatt egy állítható biasú vagy automatikusan kalibráló kazettás deck különösen jól ki tudta használni a szalag képességeit.
Hangzás szempontjából az AHF erőssége nem egy mesterségesen kiemelt magas tartomány volt, hanem a jó dinamika, erőteljes mély- és középtartomány, alacsony zaj és az átlagos normál kazettáknál jobb kivezérelhetőség. Megfelelően beállított deckben ezért zenei felvételekre lényegesen alkalmasabb volt, mint az egyszerű belépőszintű ferrit szalagok. A korabeli tesztek teljesítményét például a TDK AD és Memorex MRX 3 környékére helyezték.
Az AHF történeti szempontból azért is érdekes, mert jól példázza, milyen magas szintre jutottak a gyártók a Type I ferrit technológia fejlesztésében. A Sony később más elnevezésekkel folytatta a prémium normál szalagok fejlesztését, így az AHF ma egyfajta előfutára a későbbi felsőkategóriás Sony ferrit kazettáknak.
Összességében a Sony AHF nem egyszerű normál kazetta volt, hanem korának egyik nagy teljesítményű Type I konstrukciója. Magas kivezérelhetősége, alacsony zajszintje, jó dinamikája és igényes mágneses formulája miatt komoly Hi-Fi felvételekre is alkalmas volt. Ma az AHF nemcsak használati értéke, hanem kazettatörténeti jelentősége miatt is érdekes gyűjtői darab.